Bonchidai menyecskék…
(Szék – Csárdás)
Bonchidai menyecskék, Ugrálnak mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más, Az uruk csak ráadás.
Aj-la-la-la la la la, la-laj la laj-la …
Bonchidai menyecskék, Ugrálnak mint a kecskék,
Hazajönnek vizesen, Csókot adnak szívesen.
Bonchidai hegy alatt, A kabátom ottmaradt,
Bonchidai hegy alatt, A gatyám is ottmaradt.
Bonchidai leányok, Olyan szelíd bárányok,
Nyírni hagyják magukat, Árulják a gyapjukat.
Bonchidai híd alatt, Lányok sütik a halat,
Papirosba takarják, A legénynek úgy adják.
Viszik viszik a szilvát, Válogatják a javát,
Én is ettem belőle, Szerelmes lettem tőle.
Bonchidai nagy hegy alatt, Ott van egy kút fedél alatt,
Aki abból vizet iszik, babájától elbúcsúzik.
Ne nézz reám, ne, ne, ne, Nem vagyok én a fene,
Nem akarlak megenni, csak a szemed kivenni.
Ne nézz rózsám a szemembe, Mert vér cseppen a szívemre,
Ha vér cseppen a szívemre, Meghalok szégyenletembe.
Székvárosi magas torony, Beleakadt az ostorom,
Gyere babám akaszd ki, A nyavaja törjön ki.
A kapuba szekér…
(Szék – Csárdás)
A kapuba szekér, Itt a legény, leányt kér,
De a leány azt mondja, Nem megyek férjhez soha.
Párnahaja szövetlen, Derékalja töretlen,
A tolluja a tóba, A vadréce hordozza.
Örömanya jöjjön ki, A kapuját nyissa ki,
Eressze be a vejét, A lánya szeretőjét.
Nyisd ki rózsám az ajtót, Nem vagyunk végrehajtók,
Nem jöttünk mi adót szedni, Csak téged akarunk vinni.
Nyisd ki rózsám az ajtót, Magyar kopogtat nem tót,
Se nem cigány se nem tót, Itt van a te galambod.
Jaj de későn nyitod ki, Mintha nem tudnád hogy ki,
Mintha nem tudnád hogy ki, Ki várakozik itt ki.
Hej, Felszegről jövünk mi, Szép menyasszonyt hozunk mi,
Szép a híre, szép a neve, Szép a magaviselete.
Örömanya jöjjön ki, Hogy a kaput nyissa ki,
Hoztunk kendnek segítséget, A fiának feleséget.
Lesz ki házát kiseperje, Lesz ki haját megtépdesse,
Lesz ki haját megtépdesse, Lesz ki kendet meglökdösse.
Azt hallottam én a héten, Leányvásár lesz a réten,
Én is oda fogok menni, Szőkét, barnát választani.
Szőkét ne végy, mert beteges, Pirosat se mert részeges.
Barnát vegyél az lesz a jó, Az lesz az ölelni való.
Nem loptam én életembe’…
(Szék – lassú szapora)
Nem loptam én életembe,
Csak hat ökröt Debrecenbe,
Mégis rámverték a vasat,
Babám szíve majd meghasad.
Elhajtottam a vásárba,
Kettőt adtam áldomásba,
Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítómnak.
Nem loptam én életembe,
Csak egy lovat Debrecenbe,
Mégis rámverték a vasat,
Babám szíve majd meghasadt.
Mikor mentem hazafelé,
Három zsandár állott elém,
Megkérdezték mi a nevem,
Hol az utazólevelem.
Állj meg zsandár, megmutatom,
Csak a lajbim kigombolom,
Előveszem a revolverem,
Ez az utazólevelem.
Mikor mentem hazafelé,
Megnyílt az ég háromfelé,
Ragyogtak rám a csillagok,
Mert tudták hogy árva vagyok.
Szennyes ingem szennyes gatyám
(Szék – Magyar vagy négyes)
Szennyes ingem, szennyes gatyám,
Mezőségen lakik anyám,
Nincsen fája se hamuja,
Hogy az ingem megszapulja.
Ne nézd hogy én szennyes vagyok,
Mert szívembe’ nincsen mocsok,
Az az egy pecsét benne van,
Szeretlek én rózsám nagyon.
It is terem sok szép virág,
Madár dalol, szép a világ.
De az mind semmit ér nekem,
Ha a babám nem ölelem.
Ess az eső szép csendesen,
Ne sírj rózsám keservesen,
Ne sírj rózsám keservesen,
Majd megsegít a jó Isten.
Látod rózsám azt a hegyet,
Menjünk oda szedjünk meggyet.
Menjünk oda szedjünk meggyet,
Csókot is kapsz de csak egyet.
Elment az én rózsám Pestre,
Hazajön holnap estére,
Ha hazajön hazavárom,
De ha nem jön azt se bánom.
Ezek a szép szászleányok…
(Szék – Magyar vagy négyes)
Ezek a szép szászleányok,
Kihúzós kendőben járnak.
Ki van húzva a kendője,
Elhagyta a szeretője.
Illik a tánc a cudarnak,
Minden rongya lobog annak,
Lobog elől lobog hátul,
Lobog minden oldalárul.
A kisasszony azt hiszi,
Hogy a betyár elveszi.
Ne higgye az előre,
Semmi válik belőle.
A kisasszony piperész,
Mindig a tükörbe néz,
A kisasszony gyönge teste
Megkívánja minden este.
Iszom, iszom, mindig iszom,
Soha ki nem józanodom,
Árok, árok, keskeny árok,
Nem reméltem hogy így járok.
Beleestem, benne vagyok,
A búbánat rabja vagyok,
Beleestem benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.
Azért vagyok gyászvirág,
Reám rúg az egész világ,
Búsúlj rózsám mert én sírok,
Tőled búcsúzni akarok.
Váljunk el rózsám egymástól,
Mint a fige a fájától,
A fige a hideg miatt,
Mi az anyád átka miatt.
Szerettelek, nem kellesz már,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Nem fog engem meg az átka,
Szálljon a maga nyakába.
Nem kívánok egyéb átkot,
Egyél meg egy véka mákot,
Addig élj amíg megeszed,
Minden napra egy-egy szemet.
Minek nekem a nagy kőház,
Kívül-belül fekete gyász,
Minek nékem a hat ökör,
Ha engem a bánat gyötör.
Egek egek bús fellegek,
Hulljatok rám, hogy haljak meg,
Hulljatok rám, hogy haljak meg,
Hogy a szívem hasadjon meg.
Jaj Istenem tégy egy csodát…
(Szék – Csárdás)
Jaj Istenem tégy egy tégy egy csodát
Változtasd borrá borrá a Tiszát
//: Ha a Tisza borból volna
A szívemnek semmi baja sem volna ://
Még azt mondják részeg részeg vagyok
Hazamennék de nem de nem tudok
Aki tudja miért nem mondja
Merre van az ország útja csuhaj
Még azt mondják boros boros vagyok
Hogy a bortól bortól ingadozok
A nádszál is ingadozik
Pedig az csak vizet iszik csuhajja