Gyimes
43. Gyimesi keserves
Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha
Megfogadnám , de már késő,
Hull a könnyem mint az eső
Árkot vágott az orcámon ,
Mint a patak az utcákon.
Minden piros hajnal előtt,
Minden piros hajnal előtt
Könnyemmel megmosdom előbb,
Könnyemmel megmosdom előbb.
Édesanyám mér’ szültél vót,
Mikor reám szükség nem volt,
Mer’ az egész életemben ,
Nem volt örömem semmiben.
Mióta megismertelek,
Örökké arra kértelek,
Ha nem szeretsz azt es mondd meg,
Egyik a mást ne csaljuk meg.
Erdő, erdő de magos vagy,
Édesanyám, de messze vagy,
Olyan messze nem tudsz lenni
Oda el ne tudjak menni,
S ha a lábam térdig váslik,
Úgy is elmegyek odáig.