Madárfészek
A nap lement. Az alkony ráborította fátyolát az egész vidékre. Benépesült a levegő zümmögő bogárral. A göröngyös, kátyús úton egy szekér ballag csöndesen. De egyszerre csak nagyot zökken, s a rajta ülők felriadnak. - Hophó! Eltört a tengely! - hangzott az egyik utas szava. A másik leugrott, csakugyan leült a szekér hátulsó fele. - Nagy baj - dörmögte fejét vakarva. - Megroppant biz az, kátyúba estünk. Most már mit csináljunk?
Petőfi Sándor: Arany Lacinak
Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj. Szájadat betedd, S nyisd ki füledet, Nyisd ki ezt a kis kaput; Majd meglátod, hogy mi fut Rajta át fejedbe… Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis...
Petőfi Sándor: János Vitéz
1 Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra. Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, A juhásznak úgyis nagy melege vagyon. Szerelem tüze ég fiatal szivében, Ugy legelteti a nyájt a faluvégen. Faluvégen nyája mig szerte legelész, Ő addig subáján a fűben heverész. Tenger virág nyílik tarkán...
Jaj Istenem tégy egy csodát…
(Szék – Csárdás)
Jaj Istenem tégy egy tégy egy csodát
Változtasd borrá borrá a Tiszát
//: Ha a Tisza borból volna
A szívemnek semmi baja sem volna ://
Még azt mondják részeg részeg vagyok
Hazamennék de nem de nem tudok
Aki tudja miért nem mondja
Merre van az ország útja csuhaj
Még azt mondják boros boros vagyok
Hogy a bortól bortól ingadozok
A nádszál is ingadozik
Pedig az csak vizet iszik csuhajja
Erdő, erdő, kerek erdő…
(Szék – Magyar vagy négyes)
Erdő, erdő, kerek erdő,
De szép madár lakja kettő,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Piros a rózsám orcája.
Olyan piros mint a vér,
Tőlem gyakran csókot kér,
De én bizony nem adok,
Inkább jól megátkozom.
Kilenc fia néma legyen,
A tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen,
Ország-világ híre legyen.
Kinek nincsen szeretője,
Menjen ki a zöld erdőbe,
Írja fel egy falevélre,
Néki nincsen szeretője.
Kinek nincs kedve itt lakni,
Menjen mennyországba lakni.
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Építsen az ég szélére,
Ott nem éri semmi féle,
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Szeress rózsám csak nézd meg kit,
Mer’ a szerelem megvakít,
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított.
Olyan furcsa kedvem vagyon,
A szőkét szeretem nagyon,
A barna sem ellenségem,
Most is ő a feleségem.
Piros kancsó piros bor…
(Kalotaszegi csárdás)
Piros kancsó piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor,
//: Iszom a bort ölelem a babámat,
Őt szeretem nem az édesanyámat. ://
Nincsen pénzem de majd lesz,
Mikor Pesten vásár lesz,
//: Eladom a feleségem szoknyáját,
Még az éjjel elmulatom az árát. ://
Nekem olyan ember kell,
Ha beteg is keljen fel,
//: Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát,
Páros csókkal várja haza asszonyát. ://
Nekem olyan asszony kell,
Ha beteg is keljen fel,
//: Keljen fel és főzze meg a vacsorát,
Vacsorával várja haza az urát. ://
Kalotaszegi csujjogatások
Piros alma lóg a fán, Csak egy csókra fáj a szám,
Ha a csókot megkapnám, Nem fájna többet a szám.
Ma mérai faluvégen Három csillag van az égen
Ahol az a csillag ragyog, Én is odavaló vagyok.
Az én szoknyám rózsaszín, Vette nekem egy legény,
Ha még egyet vett volna, két rózsaszín lett volna.
A mérai tiszta víz Olyan édes mint a méz,
Aki iszik belőle, Vágyik a szerelemre.
A mérai határon Nem volt eső a nyáron,
Nem nőtt meg a kenderünk, Kurta lett a pendelyünk.
Lányoknak
Inaktelki legények
Mind ügyesek,serények
Csak az a hiba bennük
Félrekacsint a szemük.
Ez a legény olyan vót
Egyet kapott majd meg hót
Ha még egyet kapott volna
Bizony Isten meghalt volna!
Csillag ég a hegytetön
Hamis az én szeretöm
Ha hamis hát legyen is
Az vagyok én magam is.
Odalenn a sűrűben
Rózsa nyílik a mélyben
Az nem rózsa viola
Szívem vígasztalója
Halgass te kis fekete
Jobban tudom én mint te
Fekete vagy,mint az üst
Kürtből jöttél,mint a füst.
Piros alma lóg a fán,
Csak egy csókra fáj a szám
Ha a csókot megkapnám,
Nem fájna többet a szám.
Az én szoknyám rózsaszín,
Vette nekem egy legény,
Ha még egyet vett volna,
Két rózsaszín lett volna.
Ez a kicsi legényke
A kis kertembe jönne
Rózsát tennék kalapjára
Páros csókot az ajkára.
Nincs édesebb a vadméznél
Sem huncutabb a legénynél
Este a lányt megcsókolja
Félre fordul kikacagja
Édes anyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már késő
mer az idegen az első
Száraz a bokor a tetőn
elhagyott az én szeretőm
Ha elhagyott ő bánja meg
Ki a fene sajnálja meg.
Jaj de szépe néznek minket
Áldja meg az Isten őket
Ez a kicsi szegelet
Megér három ezeret
Egy forró csók nem a világ
Száradjon meg aki nem ád.
Húzd rá cigány hegedűs
A te kezed nem ezüst
Se nem ezüst se nem réz
Csak egy ügyes cigány kéz.
Kerek az én csizmám sarka,
Kereken fordulok rajta,
Kerek az én szoknyám alja,
Legény legyen, ki felhajtja.
Ez a legény olyan forma,
Mintha bivalybornyú volna,
Ha kihajtják a mezõre,
Messze hallik a bõgése.
Fiúknak
Húzd rá cigány, hegedûs,
A te kezed nem ezüst,
Se nem ezüst, se nem réz,
Csak egy ügyes cigány kéz.
Innám, innám, de nincs mit,
Borért küldnék, de nincs kit,
Itt van az én galambom,
Elmegy az, ha én mondom.
Ha ez mindig így vóna,
Ingem, gagyám nem vóna,
Ingem, gagyám eladom,
Mégis megházasodom.
Kerek ablak, réz a sarka,
Nézz ki babám, nézz ki rajta,
Nézz lefelé, nézz felfelé,
Nézd meg, ki jár arrafelé.
Csárdáshoz
A mérai hegytetőn,
integet a szeretőm, (van olyan változat, amiben ez a sor: “ott kaszál a
szeretőm”)
fehér kendőt lobogtat,
engem oda csalogat.
A mérai híd alatt,
ferednek a bivalyak,
bivalyak a feketék,
szeretnek a menyecskék.
Ez a kicsi mulatság,
tartana míg a világ,
három éjjel, három nap
kimulatom magamat.
( vagy: három éjjel, három nap, nem elég a lábomnak)
Ez a kicsi szegelet,
megér három ezeret.
Írigyeim sokan vannak,
mind a kutyák, úgy ugatnak,
adok nekik egy-két napot,
hadd ugassák ki magukot.
A mérai csorgó víz,
olyan édes mint a méz,
aki iszik belőle,
vágyik a szerelemre,
én is ittam belőle,
szerelmes lettem tőle.
Húzzad édes muzsikásom,
mer’ én néked megszolgálom,
vagy aratok vagy kaszálok,
vagy egy éjjel véled hálok.
Véled biza nem hálok, mer’ bitangot csinálok.
Húzzad édes gordonosom ( bőgő)
Neked adom a borzosom (női csujjogatás)
Járjad….( aktuális női név behelyettesítve)hajnalig,
míg a pendely langallik.
Ide lábam, ne tova,
ne a szomszéd faluba,
mer’ a szomszéd faluba,
nincs ilyen jó muzsika.
(vagy “mer’ a szomszéd faluba, még a tyúk is mind kurva”)
Ha te kicsi ha te ha,
mit mond ez a száraz fa ( vagyis a hegedű hangja)
Legényeshez
A mérai legények,
mind ügyesek szegények,
csak az a hiba bennik,
hogy nincsen szeretőjik.
Öregesen, ékesen,
úgy segít meg az Isten.
Ez a világ ilyeneké,
nem a régi öregeké.
Ez a tánc a legényeké,
nem a házas embereké,
szűrő, szita, tejeslábas,
álljon félre aki házas.
Járd ki lábam, járd ki most,
nem parancsol senki most,
ha parancsol, ha nem is,
járd ki lábam azért is.
Egyik lábam kijárja,
a másik elhibázza
Vess figurát olyan cifrát,
hogy a sarkad hányjon szikrát,
Ezek a legény kicsike,
sokat nyomot gödörbe.
Hó te legény, hó te hó,
ne szökjél úgy mint a ló,
mert ha úgy szöksz mint a ló,
nem vagy kedvemre való.
Ez a … úgy járja,
összeakad a lába.
Ez a kicsi legényke,
ha kiskertembe jönne,
rózsát tennék kalapjába,
páros csókot az ajkára.
Vajdaszentiványi szövegek
zentiványi magas torony, beléakadt az ostorom.
Gyere, babám, akaszd ki, a nyavalya törjön ki.
Kicsi leány, ne rikolts, nálam van a pincekolcs.
Keresztanyám tanított, Jobbra-balra forgatott.
Össze-vissza pofozott, Mint egy kicsi malacot.
Szentiványi sűrű berek, ott terem az ügyes gyerek.
Te is onnan szakadtál ki, hogy a nyakad tört volna ki.
Ha megérem jövendőmet
Szántatok első mezőben
/Ej haj vetek búzát vetek árpát
Közepébe piros rózsát/
Piros rózsa ne virágozz
Értem babám ne várakozz
/Ej haj ha utánam várakozol
Soha meg sem házasodol/
Akkor szép az erdö, mikor zöld,
Mikor a vadgalamb benne költ.
Olyan a vadgalamb, mint a lány,
Sirva sétál a párja után.
Erre gyere, erre nincsen sár,
Az ajtómon nincsen semmi zár.
Az ajtómon van egy fakilincs,
Jaj, Istenem, még szeretöm sincs.
Elvágtam az ujjam, jaj de fáj
Füge fa levelet tettem rá
Füge fa levele gyógyítsd meg
Gyere kisangyalom, csókolj meg
Ezt a kerek erdöt járom én,
Ezt a barna kislányt várom én,
Ez a barna kislány viola,
Én vagyok a vigasztalója.
Jaj,de sokat jártam fáradtan,
Mikor házasodni akartam.
Nem találtam kedvemre valót,
Csak az a szeretöm, aki volt.
Tele a temetö árka vízzel
Tele van a szivem keserüséggel
// Jó az isten sejehaj ki apaszta a vizet
Vissza hozza a régi szeretőmet. //
Akár merről dörög az ég dörög az ég
Földjeimet úgy se veri el a jég
// Mert én biztosítottam, a biciklimet eladtam
a Szentivànyi bodégába megittam. //
Jaj Istenem de víg voltam ezelőtt
Míg a babám járt el a kapum előtt
De mióta a kapumat kerüli
A szivemet a bu bánat emészti
Édesanyám ha meguntál tartani
Vigyél engem a vásárba eladni
Adjál oda a legelső kérőnek
Ha nem adtál a régi szeretömnek
Én az éjjel nem aludtam egy órát…
(Mezőségi)
Én az éjjel nem aludtam egy órát,
Hallgattam a régi babám panaszát,
Éjfél után, sejehaj, kezdtem elszenderedni,
Jaj de bajos, ki egymást nem szereti.
Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
De még jobban a gyûrûjét viselni,
Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyjának,
Köszönöm a jóságát a fiának.
Verje meg az Isten a te anyádat,
Mert csinálta bolonduljak utánad,
Zúgjál erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél,
Szeresd babám, kit idáig szerettél.
Szivaroztam, megégettem a számat,
Odahaza más öleli babámat,
Más öleli, sejehaj, másnak ül az ölébe,
Más kacsingat két fekete szemébe.
Széles a víz, keskeny a híd felette,
Rólad babám minden gondot leveszem,
Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe se jutsz,
Jóságodért fizessen meg a Jézus.
Jaj, Istenem, adj egyet…
(Szék – Csárdás)
Jaj, Istenem, adj egyet, Sohase kérek többet,
Jaj, Istenem, adj egy jót, Adj egy kedvemre valót!
Jaj, Istenem, adj egy krajcárt, Hadd vegyek egy kis pálinkát!
Jaj, Istenem, adjál kettőt, Hadd vegyek egy hû szeretőt!
Szerettelek sok ideig, Estétől fogva reggelig,
Ugye babám, de nagy idő, Száradjon beléd a tüdő!
Szeretett a fene soha, Csak meg voltam véled szokva,
Úgy meg voltam véled szokva, El sem felejtelek soha!
Kimentem én az erdőbe, az erdőbe…
Kimentem én az erdőbe, az erdőbe,
Ráléptem egy venyigére, venyigére,
Venyigére, venyigére, venyigére,
Fáj a szívem a szőkére, a szőkére.
Kimentem én az utcára, az utcára,
Ráléptem egy szalmaszálra, szalmaszálra,
Szalmaszálra, szalmaszálra, szalmaszálra,
Fáj a szívem a barnára, a barnára.
Kimentem én a piacra, a piacra,
Ráléptem egy papirosra, papirosra,
Papirosra, papirosra, papirosra,
Fáj a szívem a pirosra, a pirosra.
(Bújdosik az árva madár nincsen párja,
Hát az én bús árva szívem hogy ne fájna.)